JFK: Ich bin ein Berliner

"Sokan nem értik, mi a különbség a szabad világ és a kommunizmus között"

2015. július 07. - beszedek

kennedy_berlin.jpgJohn F. Kennedy a berlini fal megépítése után két évvel, 1963. június 26-án érkezett Berlinbe, abban a kritikus történelmi pillanatban, amikor a nyugat-berliniek egy esetleges keleti megszállási kísérlettől és a Nyugat általi magukra hagyottságuktól féltek. Az amerikai elnök Schöneberg kerület tanácsházának (Rathaus) erkélyéről mondta el beszédét, amelyben kiállt a demokrácia értékei mellett, és élesen bírálta a kommunista rendszert. A beszéd "Ich bin ein Berliner" mondata a hidegháború egyik legjellemzőbb és legtöbbet idézett mondatává vált.

Kennedy csak a legutolsó pillanatban tette bele beszédébe a híres mondatot. Már a tanácsház lépcsőjén állt, amikor megkérdezte tolmácsát hogyan is mondják németül az I am a Berliner-t, aminek német fordítását egy kis cédulára írva tartotta a kezében.

jfk_ich_bin_ein_berliner-600x350.png

A beszéd pontosan 15 évvel azután hangzott el, hogy 1948. június 26-án a nyugati hatalmak légihidat hoznak létre Berlin felett, miután a Szovjetunió elbarkiádozta Nyugat-Berlint.

A teljes beszéd:

Kétezer évvel ezelőtt az emberek azt mondták büszkén: `Civis Romanus sum`. Ma, a szabadság világában pedig ezt mondják büszkén: `Ich bin ein Berliner`.

Sokan vannak ma a világon, akik nem értik - vagy azt mondják, hogy nem értik - valójában mi a különbség a szabad világ és a kommunista világ között. Jöjjenek hát el Berlinbe.

Vannak, akik azt mondják, a jövő a kommunizmusé. Jöjjenek hát el Berlinbe. És vannak, akik Európában és máshol azt mondják: "Együtt tudunk dolgozni a kommunistákkal". Jöjjenek hát el Berlinbe. És olyanok is vannak, akik szerint a kommunizmus gonosz rendszer, de legalább a gazdasági fejlődésünket lehetővé teszi. Jöjjenek hát el Berlinbe.

A szabadság sok nehézséggel jár, a demokrácia pedig nem tökéletes. De nekünk soha nem kellett falat húznunk, hogy honfitársainkat bezárjuk, hogy megakadályozzuk őket abban, hogy szabadon távozhassanak. Több ezer mérföld távolságban, az Atlanti-óceán túlpartján élő honfitársaim nevében is mondom: ők roppant büszkék arra, hogy ha távolról is, de megoszthatták veletek az elmúlt tizennyolc év történetét. Nem tudok olyan városról, amely tizennyolc év ostrom után is annyi vitalitással, erővel, reménnyel és eltökéltséggel élne, mint Nyugat-Berlin.

Noha a fal a legnyilvánvalóbb és szembeszökőbb bizonyítéka a kommunista rendszer bukásának, az egész világ láthatja, ez nem tölt el minket megelégedettséggel. Hiszen számotokra, ahogy azt polgármesteretek is mondta,

ez a fal nem csak történelem, hanem az emberiség ellen elkövetett bűn is, hiszen családokat, férjeket és feleségeket, fitestvéreket és húgokat szakít szét, embereket, akik szeretnének együtt lenni.

Ami erre a városra igaz, igaz Németországra is. Addig nem lehet hosszantartó békét biztosítani Európában, amíg minden negyedik némettől megtagadják a szabad ember legalapvetőbb jogát: azt a jogot, hogy szabadon dönthessen. A béke és jóindulat tizennyolc éve alatt ez a német generáció megszerezte magának a jogot a szabadsághoz, amelybe beletartozik az is, hogy családjaikat és országaikat tartós békében és minden nép felé mutatott jóakarattal egyesítsék. A szabadság ostromlott szigetét véditek, de az életetek Németország életének része.

Végezetül hadd kérjem tőletek azt, emeljétek tekinteteteket a ma veszélyeiről a holnap reményeire; Berlin városának és Németországotok szabadságáról a szabadság megteremtésére mindenhol a világon; a falról a béke és az igazság napjára; magatokról és rólunk az egész emberiségre.

A szabadság oszthatatlan, és ha egy ember rabszolga, akkor ki szabad? Ha mindenki szabad, akkor várakozva tekinthetünk azon nap felé, amikor ez a város ismét egy lesz, és ez az ország és az európai kontinens egy békés és reményteljes bolygón él. Amikor ez a nap eljön, mert el fog jönni, akkor a nyugat-berliniek csendes elégedettséggel mondhatják, közel két évtizedig a frontvonalban voltak.

A szabad emberek, éljenek bárhol, mind berlini polgárok. És ezért szabad emberként büszkén mondom e szavakat: "Ich bin ein Berliner".

Kennedy további híres beszédei - köztük az 1962-es houstoni bejelentése: "Úgy döntöttünk, hogy eljutunk a Holdra - ebben a videóban:

A bejegyzés trackback címe:

https://beszed.blog.hu/api/trackback/id/tr967608644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alick 2015.07.08. 23:36:27

Ki a kend az a Kenendy..? :)

eisen64 2015.07.08. 23:39:56

@Alick: Jó kérdés :) Javítanánk, de hát nem mi követtük el...

dedalon74 2015.07.09. 07:57:40

kenendykenendykenendykenendy

Andy73 2015.07.09. 10:29:26

Szép beszéd, de nem oldotta meg a helyzetet. Reagan megoldotta. Ő nem csak azonosult a berliniekkel, hanem felszólította a szovjeteket, hogy bontsák le a falat.
Igaz, hogy közben több mint két évtized eltelt, de alapvető a különbség a két hozzáállás között. Ha a demokraták nyernek 1980-ban, valószínűleg még tovább váratott volna Kelet-Európában a szabadság, tovább húzta volna a kommunista diktatúra.

Azt is tudjuk persze, hogy a berlini fal leomlásához mi, magyarok is hozzájárultunk a pán-európai piknikkel, a vasfüggöny elbontásával, és erre büszkék lehetünk.

sirRobin 2015.07.09. 10:39:01

Kár, hogy nem Hamburgban mondta, többen emlékeznének rá!
"Ich bin ein Hamburger"...