Egy nappal Darányi Kálmán miniszterelnöknek a fegyverkezési programot meghirdető híres győri beszéde után Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter Szentesen szólalt fel a kormánypárt nagygyűlésén. Míg Darányi csak röviden érintette a zsidókérdést, Hóman 1938. március 6-i beszéde a kormányzat részéről az első jele volt a zsidókérdés rasszista, faji jellegű kezelésének. A minisztert másnap a szélsőjobboldali sajtó lelkesen ünnepelte.  

Hóman mondatai szinte szó szerint megjelennek az egy hónap múlva elfogadott elsô zsidótörvény indokolásában, majd még határozottabban a második zsidótörvény Teleki Pál által fogalmazott indokolásában.

A beszédet a szélsőjobboldali lapok nagyra értékelték:

Különösen örömmel vesszük, hogy egy aktív miniszter jelentette ki, hogy a zsidóság idegen testként él ebben az országban, s ezt a lehetetlen állapotot, ezt a veszélyes helyzetet meg kell szüntetni

- írta az Összetartás.

Hóman Bálint Mecsér András nyilas képviselővel, 1943-ban

A Magyar Távirati Iroda 1938. március 6-i jelentése szerint a Magyar Egység Pártjának szentesi népgyűlésén Hóman a következőképpen nyilatkozott a zsidókérdésről: 

[...] olyan kérdés ez, amelyről nem lehet és a zsidóság érdekében nem is szabad hallgatni.

Ez a kérdés voltaképpen gazdasági és világnézeti problémára tagozódik. A gazdasági ok, amely az elégedetlenséget kiváltotta, a zsidóság aránytalan befolyása és részesedése gazdasági téren, az ipar, a kereskedelem és a hitelélet vállalataiban, aminek kettős oka van: egyrészt a zsidóság ez irányú képességének fejlettsége, másrészt a magyar társadalom közömbössége, a mezőgazdasági és értelmiségi pályák előtérbe helyezése.

Világnézeti szempontból a kérdés alapja az, hogy a zsidóság aránytalanul vesz részt a kulturális életben és a sajtóban, ami egyes zsidó elemeknél, különösen az újonnan jötteknél, a magyartól idegen szemlélettel párosul. A történelem folyamán befogadott és itt talált idegen népelemek beházasodtak, elkeveredtek, áthasonultak a történetileg kialakult magyar fajba, beolvadtak a magyar nemzetbe és ma ennek szerves részeként élnek. [...]

A zsidóság nem ment át ezen a folyamaton – önként vagy kényszerítve, ezt vitatni lehet –, de különálló sajátos életét élte, különálló sajátos világszemlélettel és felfogással élt itt a magyarság körében is. A régiek igyekeztek igazodni a magyar közszellemhez, az újonnan jöttek azonban elkülönültek és ezért a magyarság idegeneknek tekinti őket. Ezeknek az újonnan jött elemeknek bizonyos felforgató mozgalmakban, eszmeáramlatok terjesztésében való részvétele általánosításra vezet és ezért a régóta itt lakó zsidóságnak is érdeke ennek a kérdésnek a megoldása, mert

csak ez vezethet nyugodt együttélésre és a ma Európa-szerte mutatkozó antiszemita hangulat levezetésére.

Az erre szolgáló eszközök igen különbözők. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy erőszakos fellépéssel – mondjuk bunkóval – lehet ilyen kérdést megoldani. Erre azonban gondolni sem szabad, hiszen megvannak törvényes eszközeink ennek a kérdésnek a rendezésére. Egyfelől megfelelő oktatással és neveléssel a keresztény magyar ifjúságot versenyképessé kell tenni és a gazdasági életben versenybe is kell állítani megfelelő támogatással.

További eszköz a jogosulatlanul beszivárgott nem kívánatos zsidóság kitelepítése és az állandó újabb beszivárgás szigorú megakadályozása. A kormány éppen ezért állít kormánybiztost az idegenellenőrző hivatal élére. Végül – és ez a zsidóság feladata – a zsidó ifjúságnak társadalmi ránevelésével kell elérni azt, hogy alkalmazkodjék a nemzeti közfelfogáshoz és közösítse ki magából mindazokat, akik a magyar közfelfogással és közszellemmel szembehelyezkednének.”

(Forrás: OSzKK, Fol. Hung. 3084.)

A szentesi beszédet Hóman Bálint 1942-ben megjelent Magyar sors című kötete is tartalmazza, a szöveg vége azonban még keményebb:

„Ezeknek az újonnan jött elemeknek a felforgató mozgalmakban, a romboló eszmeáramlatok terjesztésében vitt vezető szerepe, a zsidó értelmiségnek a magyar múlt hagyományaival és magyar fajtánk eszményeivel, társadalmunk gondolkodásával és a kereszténység eszméivel szembehelyezkedő szellemisége, mértéktelen gazdasági érvényesülése és erre alapított hatalmi törekvései napjainkban nálunk is kiváltották a ma Európa-szerte uralkodó zsidóellenes hangulatot.

A magyarság – más népekhez hasonlóan – nem kívánja magába olvasztani, inkább kirekeszti nemzeti életéből az oda idegen testként beékelődő zsidóságot.